"A dobogón állni a barátaimmal felejthetetlen élmény marad"

Legutóbbi cikkünkben arról írtunk, mennyire nehéz sokszor elengedni a felnőtté vált sportolóinkat, ha az élet más városba tereli őket. Ugyanakkor egy egyesület vérkeringése akkor működik jól, ha a kirepülő sportolók nyomában új fiatalokkal bővül a csapat. Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hiszen büszkén mondhatjuk, hogy idei újoncaink között is számos ígéretes tehetség van. Szabadkai Levente sikereiről már írtunk, most újonc lányainkat szeretnénk bemutatni. 

Először a csapat edzőjét, Adamik Zoltánt kérdeztük meg, mit gondol az idei év eredményeiről és az ifjú KARCosokról.

Adamik Zoltán: A "kicsik" szereplését minden évben nagy érdeklődéssel várjuk, hiszen nem tudni mennyire izgulják el a dolgokat, képesek-e hozni azt, amit edzésen látunk. Szerencsére a lányok jól "karcoltak" az idényben. A fedettpályás bajnokságon dobogót, döntős helyeket hoztak ( Molnár Viki magasban 3.. Rab Lilla súlyban 5., Vári Adri szintén súlyban 6. lett). A vírus miatti kényszer szünet után izgultam, hogy előkerülnek-e , vagy sem, de szerencsére hamar visszaálltak a munkába. A nagyon sűrű őszi menetelésben még engem is megleptek a fejlődésükkel. Molnár Viki bajnoki címet szerzett magasugrásban ( 160 cm!) és 5. lett távolugrásban (499 cm), Adri és Lilla egy helyet feljebb lépett és helyet cserélt súlylökésben ( 4. és 5.) 11 méter feletti egyéni csúccsal. Kelemen Dorottya gerelyhajításban lett 6., valamint 80 méteres gátfutásban "B" döntős. Nagyon biztató volt, hogy a serdülő csapatokba is beverekedték magukat és a két súlylökő lány Adri és Lilla bajnoki címet szerzett, míg Viki a magasugró csapat legjobbjaként állhatott a dobogó legfelső fokára. Saját korosztályukban a többpróba bajnokságon minimális ponthátránnyal lettek harmadikok ( Molnár Viktória, Domján Noémi, Kelemen Dorottya, Kozma Csenge, Rab Lilla és Vári Adrienn). Összességében megint van egy sor tehetséges fiatal akik reményeink szerint hasonló eredményekre lesznek képesek mint a "nagyok".

Idén lettetek versenyző korúak, milyen érzés volt korosztályotok legjobbjaival szemben karcolni?

Lilla: Furcsa volt folyamatosan versenyekre járni, de egyben izgalmas és érdekes is.

Adri: Elég nehéz volt.

Viki: Én nagyon élveztem, szeretek erős ellenfelek ellen versenyezni, ráadásul az első versenyemen sikerült egyéni magasugrásban bronzérmet szereznem, ami csodálatos érzés volt.

Csenge: Nagyon izgalmas volt velük együtt versenyezni, jó érzés volt ellesni tőlük apró mozdulatokat, technikákat, amik segítettek a versenyzésben.

Noémi: Én eléggé izgultam, de az izgalom elmúlt, amikor megismertem a versenytársakat , mert nagyon aranyosak voltak.

Dorka: Sokkal magasabb szinten a versenyeken sok jó, egyben nehéz ellenfél van/ volt, azt gondolom van még hova fejlődni. A lehetőség előttem áll. 

Az újonc és serdülő évek versenyei segítenek megszokni a versenydrukkot. Szerintetek a szezon végére már könnyebb volt élesben szerepelni?

Lilla: Eleinte nagyon naaagyon izgultam, de a végére már ez az izgalom csillapodott.

Adri: Az elején még nehéz volt, de utána már könnyebben ment.

Viki: Igen, szerencsére elég sok versenyen és versenyszámban indulhattam, így volt lehetőségem beleszokni az éles helyzetekbe.

Csenge: Egy kicsit könnyebb volt, bár szerintem bármilyen idős is leszek, bármennyi tapasztal is fogok rendelkezni, mindig lesz bennem egy pici izgalom verseny előtt. 

Noémi: Atlétikából nem voltam még túl sok versenyen, de a más sportokban való versenyzés miatt már csak az új versenyszámok előtt izgulok igazán.

Dorka: A szezon elején nehezebb volt élesben szerepelni, de ez fokozatosan könnyebb lett szerintem.

Ebben a korban a sokoldalú képzés a cél, mégis megkérdezem, van már kedvenc versenyszámotok?

Lilla: Van nem is egy, nekem a súlylökés és a gerely lett a kedvencem.

Adri: Nekem a súlylökés a kedvencem.

Viki: Magasugrás, távolugrás, de egyre jobban tetszik a gátfutás és a 60m-es síkfutás is.

Csenge: Úgy kedvencem nincsen, de 300 métert szeretek futni. 

Noémi: Nekem a hosszútávfutás a kedvencem, bár igazából még nem túl sok atlétikai versenyszámot próbáltam. Amit már kipróbáltam, a gátfutás például nagyon tetszett.

Dorka: Talán a gát az, ami a legjobban megy nekem a többi versenyszám közül. Mondhatom hát, hogy ez a kedvencem. A távolugrást és a gerelyt, na meg a sprintet is nagyon szeretem .

Még csak most kezdtétek az atlétikát, ami heti legalább 3 edzéssel jár, plusz egy járvány is nehezíti a mindennapokat. Sikerült megszokni a versenyszerű sportolással járó rendszeres edzéseket, hétvégi elfoglaltságokat?

Lilla: Elég érdekes volt az elején, de megszoktam és igazából élveztem is a versenyeket.

Adri: Kicsit szokatlan volt, hogy minden héten kellett menni versenyre, de én úgy gondolom, hogy sikerült megszokni. 

Viki: Én teljesen megszoktam, szeretek edzeni is, főleg az ugróedzések a kedvenceim, de még jobban szeretek versenyezni, amiből tőlem akár lehetne több is.

Csenge: Mivel én ezelőtt is versenyszerűen tornáztam, nem volt ez számomra idegen, inkább az jelentett nagyobb kihívást, hogy a torna mellett atlétikázni is szeretnék és a két sportág edzései ütik egymást.

Noémi: Az edzéseket és a versenyekre való utazást már sikerült megszoknom más sportágak versenyei és edzései miatt (nekem az edzések miatt a tanulás is jobban megy, ha beosztom az időm). A járvány miatt viszont egy kicsit vissza kellett, hogy vegyek az edzések számából (a beltéri edzésekre most nem járok). 

Dorka: Hamar megszoktam a sok edzést, versenyt, utazásokat,  hiszen tornából is évek óta járok versenyezni. Fárasztó és sok szabadidőt elvesz ugyan, de az eredmények kárpótolnak ezért. 

Mióta elkezdődött az alapozás Zoli bácsi összeeresztett titeket a nagyokkal (akik többen már voltak válogatottak is). Milyen így dolgozni, inspirál titeket?

Adri: Engem inspirált az, hogy mennyire elszántan csinálják a feladatokat. 

Viki: Kemény az alapozás, főleg ha a nagyokkal kell futnunk, de tanulni is sokat tudunk tőlük.

Csenge: Jó érzés velük edzeni, nagyon inspiráló számomra.

Noémi: Én eddig két edzés kivételével mindig Gyula bácsival edzettem. Nagyokkal viszont mindig inspiráló együtt edzeni. 

Dorka: Engem határozottan inspirál, hogy a nagyobbakkal edzhetek. Ha kell, szívesen segítenek nekünk. Tőlük is sokat tanulunk. 

Mit éreztetek, amikor az országos bajnokságokon dobogóra álltatok csapatban és egyéniben?

Lilla: Fantasztikus volt a dobogón állni a barátaimmal, egy felejthetetlen élmény marad.

Adri: Én nagyon boldog voltam, hogy a csapattal ilyen jó eredményt hoztunk.

Viki: A legjobb dolog volt a világon! Főleg a magasugró magyar bajnoki címemre vagyok a legbüszkébb, de az összes többi érem is egyformán fontos.

Csenge: Nagyon jó érzés volt.

Noémi: Nagyon jó érzés volt, hogy az első atlétika versenyemen (olyan verseny, amin nem csak hosszútáv futás volt) dobogóra állhattunk a lányokkal.

Dorka: Fantasztikus jó érzés volt, szerintem sokat tettünk azért közösen, hogy a dobogóra állhassunk. 

Vannak már esetleg kitűzött céljaitok a fedett pályás szezonra, amit szeretnétek elérni vagy most még csak élvezitek az atlétikát?

Lilla: Konkrét célom még nincsen egyenlőre, most még csak próbálom élvezni a versenyeket.

Adri: Távolugrásból szeretném az egyéni rekordomat megdönteni.

Viki: A serdülők közt is szeretnék sikeresen szerepelni és érmeket szerezni, nem csak az ugró számokban, hanem gáton és 60 méteren is.

Csenge: Most még csak élvezem az atlétikát.

Noémi: A járvány miatt sajnos nem mehetek fedett pályás versenyekre, pedig szívesen mennék. Nemrég voltam fertőzött is (tünetmentes voltam) és most kezdhetek csak el lassan sportolni.

Dorka: Számomra a kitűzött cél mindig az, hogy magamhoz képest jól teljesítsek és a korábbi eredményeimet megjavítsam. Persze ez nem mindig jön össze úgy, ahogy elképzelem, de ezekből a hibákból igyekszem tanulni és javítani azokat. 

A lányok szüleivel is beszélgettünk kicsit. Milyen érvek szóltak az atlétika mellett?

Molnárné Mezei Viki: Mindenképp szerettük volna, hogy rendszeresen sportoljon és az iskolai testnevelés órákon mutatott teljesítménye alapján egyértelmű volt, hogy az atlétikát fogjuk választani.

Szarka Erika: Úgy gondoltuk, hogy Zoli bácsi remek edző lenne Lilla számára, illetve nagyon szerette volna kipróbálni az egyéni sportokat is, így az atlétika mellett döntöttünk.

Vári Sándor: Egyrészt a családi hagyományok (a nagyobb gyerekek is eredményesen szerepeltek ebben a sportágban), másrészt Adri is kipróbálhatta így, hogy mihez van tehetsége. 

Kozmáné Bán Erzsébet: Számunkra a gyermekünk a legfontosabb, ő állt elő azzal, hogy szeretne atlétikázni. Mi pedig csak örülni tudunk annak, hogy szeretné kipróbálni és annak is, hogy azóta is töretlenül igyekszik megtenni mindent annak érdekében, hogy ott tudjon lenni az edzéseken és a versenyeken. 

Domján Dorisz: Noémi 5 éves kora óta versenyszerűen sportol, az évek során folyamatosan épültek be a mindennapjaiba a különböző sportágak (úszás, futás, vívás, lovaglás, lövészet). Mikor iskolája színeiben elindult az első Mezei Futóversenyén, és mindjárt 2. lett (később első), örömmel láttuk, hogy a hosszútáv futás is fekszik neki, és ami még fontosabb, nagyon meg is szerette. Bálint Zoltán (Noémi úszóedzője) javaslatára került Németh Gyula edzőhöz a KARC-ba, onnan csábította el őt Adamik Zoli bácsi a szeptemberben megrendezett négypróba országos csapatversenyre.

Juhász Krisztina: Konkrétan az atlétika mellett kezdetben semmi nem szólt. Jó sportág a többi mellett. De egy szuper edzői team (Zoli bácsi, Laci bácsi ) 2 éve elcsábította Dorkát az atlétika irányába is ...szerencsére...És azóta is folyamatosan ennek rabságában van . :) 

Sikerült-e már hozzászokni a gyerekek sűrű programjához?

Molnárné Mezei Viki: Igaz, néha kicsit nehéz összeegyeztetni a tanulással, de úgy érezzük teljesen beleszoktunk mi is és Vikike is.

Szarka Erika: Igazából teljes mértékben sikerült és mivel Lilla minden versenyről vidáman jött haza, ezért még könnyebb volt hozzászokni.

Vári Sándor: Igen, de nem volt újdonság, hiszen már több gyermekünk is sportolt versenyszerűen. 

Kozmáné Bán Erzsébet: Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel mindig meg tudjuk oldani, hogy ott legyen a gyerek az edzéseken, így a válaszom, igen, sikerült hozzászokni. 

Domján Dorisz: Mindhárom gyermekünk sportol már évek óta, több sportágban is, így ez nem volt újdonság, inkább a szervezés része okoz bonyodalmat, de nagy segítség, hogy ma már sok mindent önállóan intéznek (pl. kerékpárral járnak edzésre).

Juhász Krisztina: Természetesen igen, hiszen a sportolás, az edzések, a versenyzés erről szól. Mi rugalmasan alkalmazkodunk az ő feladataihoz,programjaihoz. 

Mennyire szoktak izgulni a lányok otthon verseny előtt?

Molnárné Mezei Viki: Vikike IMÁD versenyezni és egyáltalán nem szokott izgulni.

Szarka Erika: Nagyon-nagyon szokott izgulni verseny előtt, de aztán ez az izgalom csillapodik.

Vári Sándor: Nagyon.

Kozmáné Bán Erzsébet: A verseny előtti éjszaka nagyon szokott izgulni, de másnapra csökken ez az izgalom. 

Domján Dorisz: Noémi mindig nagyon izgul. Különösen a szeptemberi első "igazi" atlétika versenye előtt, de nagyon motiválta, hogy a csapatnak is versenyez, hogy számítanak rá. 

Juhász Krisztina: Dorka és a versenydrukk...igen van bőven. Dolgozunk rajta, hogy kevésbé hasson rá a felkészülésben és konkrétan a versenyeken is. Határozottan alakul :) 

Milyen érzésekkel, tapasztalatokkal zárjátok a gyerekek első szezonját?

Molnárné Mezei Viki: Nagyon büszkék vagyunk a lányunkra és hálásak vagyunk az egész edző stábnak azért az iszonyat munkáért, amit beletesznek a lányokba, azért, hogy ilyen szép eredményeket érjenek el.

Szarka Erika: Nagyon büszkék vagyunk rá és egyre ügyesebb lesz.

Vári Sándor: Vegyes a kép. Sajnáljuk, hogy járvány befolyásolta a felkészülést, ugyanakkor nagyon büszkék vagyunk Adrira az elért eredményeiért. 

Kozmáné Bán Erzsébet: Nagyon eseménydús volt ez a szezon, még annak ellenére is, hogy itt van ez a járvány helyzet. Számomra nagyon jó érzés volt ott lenni a székesfehérvári versenyen, ahol harmadik helyezést ért el a csapat. Jó volt részese lenni ennek a sikernek személyesen is. 

Juhász Krisztina: Mindenképp büszkeség számunkra! Rengeteg munka, idő, áldozat rejlik mögötte.De szívből csinálja, maximálisan küzdő típus és a jövőben is hasonló jó és még több - még jobb eredményeket hoz majd csapatának és magának.

Domján Dorisz: Bár a járvány miatt sok edzés és verseny kimaradt, számunkra jó volt, hogy míg az úszó-és vívóedzések sajnos elmaradtak, addig több futás és atlétika edzés jutott, ami egy kamasz lány életében nagyon fontos, hiszen a hasonló érdeklődésű kortárs gyerekek egy újabb társaságát ismerhette meg. Úgy gondolom, bármeddig is jutnak a sportban, ezek a gyerekek az Életre már mindenképpen nagyon sokat visznek magukkal.