220 felett

Az érettségi utáni időszak mindig döntő a fiatalok pályafutásában, hiszen az esetek többségében itt el is dől, hogy tudják-e/akarják-e folytatni a versenyszerű sportot és felnőtt atlétává válnak-e. Németh Mátyás úgy döntött, hogy belevág, és megpróbálja az egyetem mellett is folytatni az atlétikát, így lett gazdagabb a KARC csapata egy tehetséges férfi magasugróval. 

Kezdjük talán a történeteddel! Honnan jöttél, hogyan kerültél Kecskemétre?

Szekszárdról jöttem, ott is tanultam és edzettem egészen tavaly őszig. Az atlétikát körülbelül 8 éve kezdtem. Eleinte több próbáztam is, de az előtérben mindig az ugrószámok voltak számomra, aztán bátyám mintájára nekem is a magasugrás lett a fő számom, viszonylag hamar. Érettségi után a GAMF-ra jöttem továbbtanulni. Így kerültem ide.

Mielőtt KARC-os lettél milyen információid voltak az egyesületről? Örömmel jöttél vagy voltak fenntartásaid?

Különösen sokat nem tudtam az egyesületről, a versenyeken nyilván láttam kecskeméti atlétákat , de mondhatni "vakon" jöttem.

A jelenlegi intézkedések miatt kevés időt tudsz Kecskeméten tölteni, a csapattal edzeni, mégis megkérdezem, hogy érzed magad? Elfogadtak?

El vagyok itt, nem szokott rossz kedvem lenni mikor otthonról elindulok, bár az utazás le tud fárasztani. A csapatba úgy érzem nagyjából be illeszkedtem, bár az utóbbi fél évben tényleg kevesebbet voltam Kecskeméten, mint szerettem volna.

Mióta Adamik Zoltán az edződ, jelentős egyéni csúcsot értél el, hiszen most már 212 cm áll a neved mellett. Sikerült gyorsan megtalálni a közös hangot vagy mi lehet az oka a látványos előrelépésnek?

Voltak fenntartásaim mielőtt ide kerültem arról, hogy milyen lesz új edzővel dolgozni, vagy arról, hogy az iskola mellet lesz-e egyáltalán kedvem folytatni és ha igen meddig. Adamik Zoltánnal hamar összeszoktunk és a jó eredményeknek köszönhetően továbbra is szívesen edzek/versenyzek. Ameddig Szekszárdon voltam mondták, hogy tudnék 2 méter fölött ugrani, de nem jött össze aztán egyszer se. Idén viszont pár kivételtől eltekintve stabilan sikerült a nyár során 2 méter fölött ugranom. Ennek a pontos okát még én is keresem, de az biztos, hogy az önbizalomnak köze van hozzá. Amit talán a Székesfehérváron elért egyéni csúcsomnál éreztem a legjobban, hogy tényleg el kell hinni, hogy a következő magasság is benne van.

Hogyan tudjátok megoldani a jelenlegi ingázós szituációt?

Nem feltétlen egyszerű, de mostanra kialakult a rendszer többnyire. Amikor Kecskeméten vagyok az óráim miatt csak háromszor tudok edzeni a héten, abból kétszer Kecskeméten, ezeken szoktuk megbeszélni és kipróbálni a gyakorlatokat, amit majd a jövő héten otthon kell csinálnom egyedül. Otthon az online órák mellett kicsit rugalmasabb a helyzet és össze tudom hozni az edzéseimet minden napra a heti edzéstervem alapján.

Úgy tudjuk edződdel megcéloztátok a 220cm-t. Mit gondolsz erről az új mérföldkőről, hiszen pár hónapja meglepetésszerűen értél oda a felnőttmezőnybe is? Érezted, hogy benned van ez a magasság és készen állsz a kihívásra, vagy még az idei szezon sikereit "emészted"?

Tavaly ilyenkor pont hasonlóan "elérhetetlennek" tűnt egy 210 centiméteres eredmény. Bár tisztában vagyok vele hogy innen nehezebb lesz fejlődni, de az idei év sikerei és lendülete alapján nem tartom lehetetlennek.