"Jó lenne ismételni a bajnoki címet"

Akik az elmúlt pár évben követtek minket, azok láthatták, hogy a KARC eredményeket javarészt lányok hozták. Most azonban folyamatosan javul ez az arány, ami egyrészt Juhász Istvánnak és csoportjának is köszönhető. 

Kérlek mesélj nekünk, mit kell tudni Juhász Istvánról, hogyan kerültél az atlétika világába? 

Kiskunfélegyházi születésű, a Testnevelési Egyetem nappali tanári szakán végzett edző vagyok. Jelen pillanatban tanár és a Karc edzője. 15 évig versenyeztem sprinterként 2000-ig. Szakszerű, tervezett edzéseket csak az egyetemen kezdtem el. Legjobb eredményemnek, KARC-kollégámmal, Havas Endre Csabával váltóban az Egyetemi Világbajnokságon való részvételt tartom. Kapcsolatom az atlétikával mindig is megvolt, 10 évig dolgoztam a Nemzetközi Atlétika Szövetségnek beszállítóként. 

Korábban nem edzősködtél, mi inspirált arra, hogy közös munkába kezdj a kiskunfélegyházi fiatalokkal? 

Darvas általános iskolában kaptam lehetőséget először a tanári pályán. Bizalmat Jankovsziné igazgatónőtől kaptam, amit szerettem volna jó diákolimpiai versenyeredményekkel meghálálni. Első év végén diákolimpiai országos döntőbe jutott iskolánk. Kiemelkedő eredményt egyéni versenyszámban Juhász Roland ért el, 300m serdülő válogatott lett. Ennek hatására jöttek a fiatalok és a kis kiskunfélegyházi csapatom Fekete Sereg becenéven Dunakeszi színeiben elkezdett versenyezni. Ehhez biztosítottak edzéslehetőséget sportbarátaim Kecskeméten, a volt futófolyón először.

Hogyan lettetek a KARCosok, és hogy érzed, mennyire sikerült beilleszkedni, vagy tart még ez a folyamat? 

Kész lett a gyönyörű, világszínvonalú centrum, ahol átmenetileg még mindig engedtek készülni bennünket. Ekkor jött Adamik Zoli bácsi és visszautasíthatatlan ajánlattal állt elő csapatomnak és nekem, maximális bizalommal az irányunkba. A egyesület váltás gördülékenyen ment, hisz már az edző kollégák és a többi sportoló is barát volt addigra. 

Mondhatjuk, hogy még kezdők vagytok a versenyzés világában, hiszen alig 3 éve vágtatok bele a közös munkába. Ennek fényében milyen célokkal kezdtetek neki az idei szezonnak? Neked milyen elvárásaid voltak a fiúkkal szemben? 

Karc színeiben kezdett versenyezni először az összes fiatal (Deák,Faragó,Szabadkai), a diákolimpiai múltjukon kívül nem volt szövetségi versenytapasztalatuk rendszeres edzés felkészüléssel. Hármójukhoz jöttek még új igazolt ifi és junior versenyzők. Szerettem volna az első bajnoki címet megszerezni és néhány dobogóval még megfűszerezni azt. A elért eredmények minden elvárásomat felülmúlták. Egy bajnoki cím, 6 ezüst érem, 3 bronz érem, egy negyedik hely ,egy ötödik váltóban és két hatodik helyben közreműködtek a srácok! 

A kusza felkészülési időszak ellenére azért sorjázták a fiúk a szép eredményeket a nyáron, beszéljünk kicsit Deák Zalán és Faragó Rómeó sikereiről! 

Deák és Faragó mondhatni egy éves sport múlttal rendelkeznek. Első pillanatól kezdve nagyon élvezték a közös munkát. Már fedettpályán a két KARC-os srác "A" döntőt futott. Rómeó 2. Zalán 6. lett, ami előre vetítette a nyári elvárásokat. A fiúk vállalták és meg is csinálták a változó lehetőségek között az edzéseket a korona tilalom idején. Végre feloldották a versenytilalmat és az összes versenyzőm a korosztályos magyar toplista első hatban találta magát. A 400-asok (Juhász, Retkes, Lőrinc) 51 másodperccel kezdődő időt repesztettek, ami ebben a korosztályban nagyon jó. Itt valami történt. Deák Zalán és Faragó Rómeó pedig a serdülő bajnokságon kimagaslóan szerepelt. Mindketten egyéni csúcsot értek el a 100 méteres síkfutás döntőjében és eredményükkel dobogóra is állhattak. Ritka, hogy egy egyesületből ketten is dobogósok sprintszámban. Rómeó pedig ezt még megfejelte egy remek 300 méteres eredménnyel, amivel szintén bronzérmet szerzett. 

A csoportodból kicsit emeljük most ki Szabadkai Leventét, aki idén újonc fiú 80 méteren lett korosztályos magyar bajnok, illetve a többpróba "B" változatában is az előkelő második helyen végzett. Hogyan ismerkedtetek meg és milyen út vezetett az első magyar bajnoki címig? 

A serdülő bajnokságon Szabadkai Levente nyerte meg végre az áhított első bajnoki címet. Fedett pályán már dobogós volt 300 méteren, de szabadtéren több számban is esélyesnek gondoltam. Bíztam a gátfutásában, aminek megtanításában sokat segített a vezetőedzőnk, de a versenyen bizonytalankodott, így csak ötödik lett. 300 méteren már sokkal keményebben tudott versenyezni és felállhatott a második helyre. Majd jött a 80 méteres síkfutás döntője, ahová csak a 7. idővel került be. Ott viszont már nagyon koncentráltan tudott versenyezni és kiváló futással nyert bajnoki címet. 

Levente, gratulálunk az egész éves kiemelkedő teljesítményedhez, hogy érzed most magad? Számítottál bajnoki címre? 

Gátfutáson számítottam rá, de végül, az nem sikerült. 80 méteren lettem magyar bajnok, erre nem számítottam. Jól érzem magamat mióta bajnoki címet nyertem, úgy érzem másképpen állnak hozzám, pozitív értelemben.

Második éve atlétizálsz, van-e már kedvenc versenyszámod és mi az amit a legjobban szeretsz az edzésekben? 

A 300 m az a szám, amit legjobban kedvelek. De a 80 métert is szeretem. A csapat összetartása és a közös edzések a legjobbak. A fiúkkal egy hullámhosszon vagyunk és mindig támogatjuk egymást. Ehhez persze elengedhetetlen az edzőnk -Juhász István- személyisége és a rengeteg energia, munka, amit az edzésünkbe fektet, még akkor is amikor a határait feszegetjük.

Most, hogy vége a versenyszezonnak, kezdődhet az alapozás. Mik a terveid/céljaid a jövőre nézve? 

A következő verseny szezonban már nálam idősebbekkel fogok versenyezni, ezért az elvárásaim magam felé bár nagyok, kevesebbel is megelégszem, mint a magyar bajnoki cím. Szeretném kihozni magamból a maximumot, meglátjuk mire lesz elég. Azért jó lenne ismételni a bajnoki címet. A gátfutáshoz fűzött reményeink, remélem idén teljesülnek. Én ezen leszek. 

Adamik Zoltán vezető edzőt is megkérdeztük, mi a véleménye, hogyan látja a közös munkát. 

Juhász István személyében egy igazán impulzív egyéniség került a KARC edzői csapatába. Kiskunfélegyházáról eddig is sok tehetség jött Kecskemétre (többnyire lányok), de István személye egy sor kiváló félegyházi legényt hozott az atlétikába, ezen belül szerencsére hozzánk. Úgy látom jól összebarátkoztak a többi csoport tagjaival és egy igazi csapattá formálódnak, mint karcosok. Jó az együttműködés a csoportok között és reményeim szerint a jövőben ez még látványosabb eredményeket hozhat.