"Jobban érzem magam, miután sikeresen helytállok"

Ritkán adatik meg egy egyesületnek, hogy egyszerre két igazán tehetséges többpróbázót is kapjon, de a KARCnak összejött, hiszen Adamik Zoltán nemcsak  a junior Szűcs Szabinával, de az ifjúsági korú Barna Patríciával is sűrűn sétál a dobogó felé. "Pacika" hétpróbára készül, de az egyes számokban is a legjobbak közt van, így 13 évesen már korosztályos magyar bajnok volt magasugrásban, de az idei fedettpályás szezonban egyéni csúccsal lett a leány távolugrás magyar bajnoka, mellette azért még begyűjtött egy-egy ezüstöt többpróba, magasugrás és hármasugrás versenyszámokban is. Nemzetközi sikereiről se feledkezzünk meg, hiszen Patrícia is többszörös magyar válogatott, illetve Jeruzsálemben aranyérmet szerzett magasugrásban a Nemzetközi Gyermek Játékokon (ICG), de Litvániában is képviselte már hazánkat. A következőkben tehát a KARC egyik Jolly Jokerével ismerkedhetünk meg! 

Mikor és hogyan kezdtél el sportolni? Miért pont az atlétika mellett döntöttél?

Harmadikos voltam, amikor elkezdtem ismerkedni az atlétikával az anyukámnak köszönhetően. Akkor még a Kertvárosi Általános Iskolába jártam, ezután egy gyerekversenyen az edzőm felfedezett és átiratkoztam az év felétől a Lánchíd Utcai Sport Általános Iskolába, ahol elkezdtem atletizálni. Ekkor kezdődött el a sport, és azon belül az atlétika iránti szeretetem.

Volt-e kedvenc pillanatod az eddigi pályafutásod során? 

Igen volt, kétszer is. Az egyik 2018 nyarán volt amikor sikerült megnyernem az ICG versenyt Jeruzsálemben magasugrásból. A másik most márciusban volt Budapesten. Sok negatív ért az eredmények miatt, mert nagyon jó formában voltam az alapozás utáni fedettpályás versenyidényben, de sajnos valahogy nem akart összejönni a jó eredmény. Majd az utolsó hétvégén sikerült a dobogó tetejére állni távolugrásból új egyéni csúccsal.

Ezeken a nemzetközi versenyeken mi a tapasztalatod? Van időtök esetleg ismerkedni más csapatokkal is, vagy mindenki saját magára figyel ilyenkor? Próbáltok kommunikálni a versenytársakkal, vagy még mindenki nagyon fiatal és szégyenlős?

Személy szerint nagyon szeretem a külföldi versenyeket, mert azok sokkal különlegesebbek számomra, mint a hazai versenyek, mert új helyszín, új emberek és nem a megszokott versenyhangulat. Ilyenkor én mindig magamra figyelek és nem nagyon kommunikálok, de ha úgy adja a helyzet akkor meg szívesen ismerkedek.

Van példaképed?

Nincs kifejezetten példaképem, de sok idősebb, tapasztaltabb atléta életét követem. Szeretem nézni hogyan fejlődnek, hogyan épülnek fel egy sérülésből és ez mindig egy kis erőt ad.

Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a sporttal?

Minden év elején nehéz, de kialakul az összhang és hozzá lehet szokni. Sokszor szoktam ellustulni, ilyenkor kiesek ebből a monotonitásból, de a szüleim segítségével mindig sikerül visszaállnom.

Mennyire kíséred figyelemmel a korosztályodban sportolók eredményeit?

Szoktam figyelni, de nem követem megszállottan. Próbálok koncentrálni a saját teljesítményemre és így sokkal könnyebb, mintha rá lennék stresszelve egy-egy versenyre, mikor tudom, hogy esetleg vannak nálam jobbak, az eredményeik alapján.

Számodra mi a legnehezebb az élsportban?

Az áldozathozatal. Tini vagyok és most kicsit nehezebb, mert élném "szabadon" az életem, de egy-egy verseny vagy edzőtábor ebben meggátol. Persze ez egyáltalán nem baj, mert akkor fáj, de sokkal jobban érzem magam, miután sikeresen helytállok egy versenyen vagy edzőtáborban.

Említetted, hogy tini vagy. Ilyenkor sokan nehezen fogadják el a változásokat. Az elmúlt évek során sport szempontjából kifejezetten szerencsésen fejlődtél, hiszen megnyúltál, hosszú lábaid és szálkás alkatod lett . A magánéletben ezt hogyan éled meg, zavar a magasságod, vagy szereted?

Eleinte zavart, mert sokan úgy jöttek oda hozzám, hogy "Úristen milyen magas vagy" és ez nem volt olyan jó érzés, mikor tudom, nem tehetek ellene semmit. Viszont most már nagyon megszerettem.

Előfordult már, hogy abba akartad hagyni a sportot? Mi/Ki segített át a holtponton? 

Szerencsére még sosem volt olyan hogy abba akartam volna hagyni az atlétikát, viszont több mélypontom is volt, amin sikerült túllépnem az edzőm és a szüleim segítségével.

Sokan a gimi után felhagynak a rendszeres edzéssel, versenyekkel. Mit gondolsz, rád milyen hatással lesznek a megváltozott körülmények? Esetleg van már konkrét terved a jövőre nézve? 

Sajnos továbbtanulással kapcsolatos terveim még nincsenek , de szerencsére van még időm eldönteni. Jövőre nézve célom kijutni egy nagyobb versenyre ,európa bajnokságra vagy világ bajnokságra, ahol az országot képviselhetem. Biztos, hogy nagy hatással lesz rám a továbbtanulás, de szerintem hasonlóan, mint most, össze bírom hangolni a tanulást a rendszeres sportolással.

Most pedig pár villám kérdés következik:

• Mi a kedvenc színed? Fekete
• Mi a kedvenc ételed? Sonkás-kukoricás pizza
• Mi a kedvenc italod? Narancslé
• Kedvenc márka? Nike
• Milyen csapatsportban tudnád elképzelni magad? Kézilabda, kosárlabda
• Ha tehetnéd, melyik sportoló bőrébe bújnál egy napra? Allyson Felix
• Mozi vagy színház? Mindkettőt szeretem, de inkább színház
• Kedvenc zene? Lewis Capaldi: Bruises
• Mit olvastál legutóbb? Harry Potter: A bölcsek köve
• Kedvenc film? A fegyvertelen katona

Köszönjük és további hosszú, szép karriert kívánunk neked!

Köszönöm!