KARCcal az egyetem felé

Ahogy már korábban is írtuk, a továbbtanulás mindig egy komoly mérföldkő a fiatal sportolók pályafutása során. 2020-ban három érettségizőnk is volt, Beregszászi Renáta, Fekete István és Szűcs Szabina. István Kecskeméten folytatja tanulmányait, ezért ma Renit, Szabinát és edzőiket kérdeztük költözésről, iskoláról, edzőváltásról. 

A lányok nevelőedzőjeként milyen érzés volt elengedni őket, hiszen számos közös korosztályos hazai és nemzetközi sikert értetek el együtt?

Adamik Zoltán: Nyilván nem könnyű és nem is teljesen egyforma a két lány helyzete, hiszen Szabina egészen kicsi kora óta edz velem, míg Reni a 8. osztály után került hozzám. Szabina kezdő volt, Reni, kiváló kollegám, Kerék Csaba tanítványaként jött Kecskemétre. Ennyi idő alatt azonban kialakult mindkét lánnyal egy érzelmi kötődés is, ezért nehéz volt tudomásul venni, hogy felnőttek. De egy edzőnek mindig számolni kell azzal, hogy eljön az a pont, amikor egy edző-tanítványi kapcsolat véget ér és ebben a továbbtanulás sokszor nagy szerepet játszik. Nekem, mint edzőjüknek az a dolgom, hogy a lehető legjobb megoldást találjam meg a számukra és ezzel is segítsem a fejlődésüket. Sokszor félünk a változástól, de  Reni esetében az ország legjobb súlylökő edzőjéhez került, ahol egészen biztos, hogy a jó helyen van. Szabina  pedig a fiatal edző korosztály nagyon tehetséges edzőjéhez, egy volt világklasszis többpróbázóhoz került, ami a fejlődésének egy újabb szintje lesz. Én azt remélem, hogy azok az alapok, amiket megkaptak nálam, elég jók és erősek ahhoz, hogy továbbfejlődjenek és együtt örüljünk a sikereiknek, valamint ne felejtsük el, hogy ők mindig az "én lányaim" (is) maradnak. 

Melyik egyetemre került a választásotok?

Reni: A Szegedi Tudományegyetemre sport és rekreációszervezés szakra jelentkeztem levelezőn, szerencsére fel is vettek. Azért esett a választás a levelező szakra, hogy legyen időm a napi két edzésre. 

Szabina: Az ELTE Pedagógia és Pszichológia Kar Sportszervező szakára járok Pesten. 

Az iskola váltás és a család miatt is egyértelművé vált, hogy Szegedre költözöl. Új edződ Eperjesi László, akivel azért már ismeritek egymást a válogatott edzőtáborok kapcsán, mégis, milyen volt a váltás?

Reni: A legnehezebb része a váltásnak, hogy kiszakadtam a megszokott környezetből. Szerencsére az edző táborok miatt ismertem a mostani edzőtársaimat és Laci bácsit is, így gyorsan belerázódtam a hétköznapokba. 

Szabina, nálad kicsit hirtelen jöttek a változások, hogyan élted meg?

Több lehetőség is fennállt az edzéseimmel kapcsolatban, de én személy szerint Attilával tudtam elképzelni a közös munkát. Igen, ismerve az eredményeit nyilvánvalóan felnézek Rá, valamint sok tapasztalattal és sikeres múlttal rendelkező edző, versenyző, szakember és ami számomra nagyon fontos, hogy személyiségileg is megfogjon, így már az elején biztos voltam benne, hogy vele szeretnék együtt dolgozni. Az elején, amikor az utolsó versenyeken Attila kezei alatt versenyeztem, nagyon nehéz volt. Egyrészt azért, mert Zoli bácsival edzettem 11 éves korom óta és nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk ez idő alatt. Eléggé hasonlítottunk és egy hullámhosszon voltunk mindig, ami szerintem nagyon fontos egy edző-tanítvány kapcsolatnál. Hiányzott, hogy ápolgassa a lelkem, amit Ő már teljesen ismert. Másrészt mivel már Attilával versenyeztem kissé szétválasztottak minket az ikremmel, Barna Patríciával. Vele mindig együtt mozgunk, melegítünk, versenyzünk vagy együtt élünk túl. Kialakult egyfajta összhang kettőnk között, ami ugyancsak hiányzott és azóta is hiányzik. Ez a kettő így kissé megviselt, néha a sírás kerülgetett. Visszatérve nagyon örültem mikor megtudtam, hogy Attila szívesen foglalkozna velem és nagyon vártam az edzéseket. Természetesen kicsit izgultam, milyen lesz új közegben edzeni, új edzővel de szerencsére jól reagáltam rá. Élvezem az edzéseket, élvezem a változatosságot, az új csapatból szerencsére több régi ismerős is van és egyre jobban össze is barátkoztam velük.

Hogyan változott az edzésmunkátok? Mennyivel nagyobb a terhelés most, hogy már felnőttként vagytok számon tartva?

Reni: Mivel heti tizenkettőt edzünk, így a munka is megduplázódott és most mivel el kezdtünk alapozni nagyon keményen kell dolgozni, hogy a 2021-es szezonban kvalifikálni tudjam magamat az Utánpótlás Európa Bajnokságra és ott jól helyt tudjak állni. Az edzések száma miatt több idő jut a technikai munkára és az erőfejlesztésre is.

Szabina: Izomláz mindig van. Egyenlőre nem régen kezdtük a felkészülést, lassan haladunk előre teljes erőbedobással. Természetesen másabb az edzésmunka valamilyen szinten az eddigihez képest, ráadásul ez az év legkeményebb időszaka az alapozás, itt mindent meg kell tenni a további fejlődés érdekében. 

Idén vélhetően a megnövekedett feladatok miatt (érettségi, jogosítvány, továbbtanulás) volt egy hullámvölgyed a teljesítményedben, de a szabadtéri szezon bajnokságaira már újra az "igazi" Renit láthattuk a körben. Hogy látod, sikerült megtalálni az utat önmagadhoz, a mozgásodhoz?

Reni: Hát igen a fedettpályás szezon nem sikerült felhőtlenül. Az érettségi hatalmas stressz forrás volt számomra, így nem tudtam 100%-ban koncentrálni a versenyekre és az edzésekre sem. Szerintem a környezet változás sokat segített és hatalmas motivációt adott az is, hogy olyan emberek társaságába kerültem, akik nemzetközi szinten szépen helytálltak. Köztük van Márton Anita (Magyarország első atlétikai világbajnoka), aki ugyanolyan technikával lök, mint én, ezért tőle elleshettem néhány dolgot. Eperjesi Laci bácsi pedig segít nekem a forgásos mozgást tökéletesíteni. 

Szabina, az idei szezonban mind fedettpályán, mind pedig szabadtéren megszerezted első felnőtt magyar bajnoki címeidet Adamik Zoltánnal- amihez még egyszer gratulálunk. Mik a tervek a következő fedettpályás idényre, vagy esetleg a teljes jövő évre?

Szabina: Szeretnék minél több új egyéni csúcsot dönteni, természetesen címet védeni fedettpályán és szabadtéren egyaránt, valamint a jövő év két korosztályos világversenyt is tartogat, ha minden jól alakul. A Junior Világbajnokságot és a Junior Európa Bajnokságot. Szerencsére sikerült szintet teljesítenem hétpróbában és hármasban is, úgyhogy nagy célokkal indulok neki a következő évnek és nagyon remélem, hogy egy sérülésmentes felkészülést fogok tudni zárni. 

Neked milyen célokat tűzött ki Laci bácsi a következő idényre?

Reni: Szeretnék minél jobb eredményeket elérni, például a felnőtt országos bajnokságon dobogón állni, illetve a korosztályomban győzelmet aratni. A legnagyobb cél kitűzés, mint korábban említettem az Utánpótlás Európa Bajnokságra való kijutás és ott minél jobb eredményt elérni. Az alapozást nagy reményekkel kezdem és pozitívan tekintek a jövő évre.

A lányok új edzőiként, hogy látjátok, milyen a közös munka, mik az eddigi tapasztalatok?

Zsivoczky Attila: Szabinával szeptember végén, október elején kezdtük el az érdemi munkát. Ez az időszak még az ismerkedés jegyében telt el, de az első benyomások nagyon pozitívak voltak. Céltudatos sportolónak ismertem meg. Az idei fő cél természetesen a junior világversenyeken való sikeres szereplés a sérülések teljes elkerülése mellett. Ha folyamatos munkát tudunk végezni, akkor az eredmény garantált. Az iskolai elfoglaltságok jelenleg nem zavarják a felkészülést, mert az órák nagy része online folyik. Az, hogy ez valójában milyen elfoglaltság lesz hosszú távon, az csak a következő szemeszterben derül majd ki. 

Eperjesi László: Renátát a 2016-os évben ismertem meg, versenyeken elért eredményeire és fizikális képességeire figyeltem fel. Még ennek az évnek a végén a MASZ egy súlylökő programot indított, melynek a vezetőjeként engem jelöltek ki. Első feladatom a magyar mezőnyből kiválasztani azokat az ígéretes versenyzőket akik majd nemzetközi versenyeken tudják képviselni hazánkat. Így került sor Reni meghívására is ebbe a csoportba, akikkel közös edzőtáborokban vettünk részt. Az hamarosan kiderült, hogy Renáta nem csak fizikálisan, de fejben is alkalmas lehet a MASZ által kitűzött célok elérésére. Ennek már idestova öt éve. Reni ezen évek alatt sokat fejlődött úgy fizikális, mentális és technikai szinten is. Talán az én ajánlásomra, edzőjével Adamik Zoltánnal a csúszásos súlylökő technikát forgásosra váltották, most már elmondhatjuk, ez jó döntésnek bizonyult. Reni édesapja Szegeden él, ezért időnként edzője jóváhagyásával hétvégeken előfordult, hogy a szegedi dobócsoporttal edzett. A 2020-as év közepén Renáta megkeresett azzal a kéréssel, hogy középiskolai tanulmányai után Szegedre szeretne költözni és a Szegedi Tudomány Egyetemen végezné további tanulmányait. Ebből adódott a kérdés, hogy tudna-e a szegedi csoporttal edzeni? Edzőjével egyeztetve , igennel válaszoltam kérésére. Így a középiskolai érettségi vizsgái után édesapjához Szegedre költözött és elkezdődött a közös munkánk. Versenyeken továbbra is a KARC színeit képviselve ért el biztató eredményeket és döntötte meg egyéni csúcsát. Közös munkánk során a technikai képzettségének javítására és kondicionális képességeinek fejlesztésére helyezzük a hangsúlyt. Motivációja és munkabírása példaértékű, ezért meggyőződésem, hogy ha a 2021-es évben megrendezik az U 23- as Európa Bajnokságot, akkor Renáta ott képviselheti hazánkat és Kecskemét városát.

Gratulálunk a sikeres továbbtanuláshoz, és további sok sikert kívánunk a jövőben mindkét fiatal sportolónknak!