"Nem adom fel..."

Sziasztok! Mai vendégünk Beregszászi Renáta, aki egyesületünk női súlylökője. Azok számára, akik még friss követőink, bevezetőként írnék pár sort Reniről, az eredményeiről. Dr. Eni - ahogy a csapat hívja- Kiskunfélegyházáról érkezett hozzánk, tanulmányait a Kecskeméti Bolyai János Gimnáziumban folytatja, jelenleg érettségi előtt áll. Négy éve edz Kecskeméten, Adamik Zoltánnal, ez idő alatt sikerült egy rakás fedettpályás és szabadtéri magyar bajnoki címet begyűjtenie, gyakorlatilag stabil tagja a korosztályos magyar válogatottnak, és 2018-ban sikeresen kijutott az Ifjúsági Európa Bajnokságra is. Most pedig szerettünk volna kicsit az eredmények mögé nézni, jobban megismerni azt a lányt, aki a súlylökő mögött van.

Kedves Reni! Kezdjük is rögtön az elején! Mikor és hogyan kezdtél el sportolni?

Ahogy emlékszem általános iskola 6. osztály közepétől kezdtem el sportolni. A testnevelő tanárom odahívott engem és Istvánt (Fekete Istvánt) magához, hogy lenne egy verseny. Szerinte megpróbálhatnánk a súlylökést, mert jók az adottságaink hozzá. Hát így is történt, elmentünk egy versenyre és én már legelőször is 4. lettem. Így gondolta a testnevelőm, hogy ebből lehetne több is és így kezdtem el az edzésekre járni Kerék Csaba bácsihoz.

Miért pont az atlétika mellett döntöttél?

Én korábban rengeteg sportot kipróbáltam, például teniszeztem, pingpongoztam, küzdő sportoltam és még a vízilabdát is kipróbáltam, de az első pillanattól kezdve az atlétika szerelmese lettem.

Volt-e kedvenc pillanatod az eddigi pályafutásod során?

Igaz ez még régen történt, de az egy nagyon meghatározó pontja volt a pályafutásomnak. Amikor elkezdtem nagyon sokan mondták, hogy nem lesznek jó eredményeim, nem fogom úgyse megdönteni az iskola csúcsot és hasonlók. Minden edzésen csak ezekre a szavakra, mondatokra tudtam gondolni és még inkább elszánt voltam, mint addig. Emlékszem az egyik Téli Dobó Országos Bajnokságon nagyon jó formába voltam és teljesítettem a magamnak tett ígéretet, hogy bizonyítsak azoknak, akik nem hittek bennem. Azon a versenyen iskola csúcsot dobtam. Azóta is az az elszántság hajt nap, mint nap.

Van példaképed?

Ha választani kéne, akkor szerintem Márton Anita, mert az ahogy hozzááll a dolgokhoz, az egyszerűen lenyűgöző és a sportbeli munkássága és odaadása az, ami miatt a példaképem és ezek mellé egy nagyon jó személyiség társul. De én nagyon sok emberre felnézek, például az edzőtársaimra is, hogy minden nap milyen szenvedéllyel csinálják a dolgukat és ez ösztönzőleg hat rám.

Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást a sporttal?

Hát ez nagyon nehéz, de én úgy gondolom, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja,hogy legyen. Mivel én Kiskunfélegyházáról járok át Kecskemétre, így minden időt kihasználok és a buszon is tanulni szoktam és hétvégén is próbálok előre tanulni.

Mennyire kíséred figyelemmel a korosztályodban sportolók eredményeit?

Igazából a korosztályomból, majdnem mindenkit ismerek és jóba vagyok velük, így például, ha ők versenyeznek és én nem, akkor mindig az élő eredményeket nézem és szurkolok nekik.

Számodra mi a legnehezebb az élsportban?

A legnehezebben számomra, hogy nagyon kevés időt tudok tölteni a szeretteimmel. Nekem nagyon fontos az együtt töltött idő és mindig igyekszem minél többet, amikor csak tehetem, velük lenni.

Előfordult már, hogy abba akartad hagyni a sportot?

Persze, hogy volt.

Mi/Ki segített át a holtponton?

A sok kudarc után nehéz úgy versenyezni, hogy pozitív maradsz. Én leginkább elbeszélgettem magammal és újra próbáltam napról napra pozitívabban hozzáállni mindenhez. Nagyon szeretem, amit csinálok és ürességet éreznék, ha nem csinálhatnám azt, amit imádok. A másik ami segített, hogy nagyon makacs vagyok és a személyiségem ellenállt az akaratomnak és emiatt nem adom fel ilyen könnyen, de persze a családom is fontos része volt ennek a folyamatnak.

Sokan a gimi után felhagynak a rendszeres edzéssel, versenyekkel. Mit gondolsz, rád milyen hatással lesznek a megváltozott körülmények? Esetleg van már konkrét terved a jövőre nézve?

Igen vannak terveim és elég konkrétak is. Én Szegedre szeretnék menni továbbtanulni levelezőre, hogy tudjam folytatni az atlétikát. Úgy érzem még több van bennem és ezt nem szeretném veszni hagyni.

Most pedig pár villám kérdés következik:

• Mi a kedvenc színed? Piros.
• Mi a kedvenc ételed? Spagetti.
• Mi a kedvenc italod? Nem nagyon szoktam üdítőket inni, de ha tényleg választani kell akkor a Sió őszibarack lé.
• Kedvenc márkád? Adidas.
• Milyen csapatsportban tudnád elképzelni magad? Leginkább egyikben sem, de a röplabda áll legközelebb hozzám a csapatsportok közül.
• Ha tehetnéd, melyik sportoló bőrébe bújnál egy napra? Ez egy érdekes kérdés. Ilyenen még nem gondolkoztam, de Hosszú Katinka bőrébe bújnék, hogy lássam más sportágaknál, egy élsportolónál, hogy is telik el egy nap.
• Mozi vagy színház? Mozi
• Kedvenc zenéd? Mindig más és más, most Sia: Unstoppable.
• Mit olvastál legutóbb? Kertész Imre: Sorstalanság, az iskola miatt.
• Kedvenc filmed? Nagyon sok van, de az abszolút győztes, ami legmotiválóbb: A békés harcos útja.

Köszönjük, hogy időt szántál ránk Reni, és további sok sikert kívánunk a sportban és továbbtanulásban egyaránt!

Köszönöm a lehetőséget! :)