"Szép kerek az életem"

Magyarné Tarnóczy Virágnak már egészen kicsiként, 7 évesen is meghatározó része volt a sport az életének, hiszen a Kecskeméti Lánchíd Utcai Általános Iskolába járt sport tagozatra. Atlétikában elég kanyargós utat járt be, míg eljutott a hármasugrásig, hiszen 13 évesen még diszkoszvetésben indult a Magyar Bajnokságon. Jelenleg Szívós Istvánnal edz és egy U23-as magyar bajnoki címet is magáénak mondhat. Virággal ma arról fogunk beszélgetni, hogyan lett dobásból hosszú ugrás.

A minap visszanéztük a régi karcos képeket, és épp azt számoltuk, hogy veled már több, mint 10 év eseményeiről lehet beszélgetni. Mesélj nekünk kicsit, hogyan kezdődött az atlétika számodra?

Óvodás korom óta sportolok és amikor jelentkeztem a sporttagozatra a Lánchíd utcai iskolában, már akkor Adamik Zoli bácsi felfedezte, hogy belőlem atlétát kell nevelni. Édesanyám és édesapám is sportolt, sőt keresztapukám is atléta volt 400 és 800 méteres futó, így nem volt már ismeretlen számomra a sport. Nem nagyon próbáltam ki más sportágakat, még csapatsportokat sem, engem rögtön a sportok királynője fogott meg. Komolyabban az atlétikát olyan 12 éves koromban kezdtem el, imádtam csinálni. A megszállottjává váltam. Sok mindent kipróbáltam az atlétikán belül, hogy mi is lenne az én fő számom. A diszkoszvetés hiába tetszett, nem remekeltem belőle. Hétpróbáztam, amit nagyon szerettem, főleg amikor csapatban kellett versenyezni. Végül a hármasugrást kezdtük el és abban találtam meg önmagamat.

Sokan nem is tudják, hogy neked születésed óta a szívedre különösen figyelni kell. Hogyan tudtad összeegyeztetni az egészségi állapotodat a sporttal? Mire kellett jobban vigyázni, volt-e olyan feladat, mozgás, amit nem szabadott csinálni?

Pont 13 éves koromban derült ki ez a WPW syndroma, amikor már komolyabban atletizáltam. Össze tudtam egyeztetni az egészségügyi állapotomat a sporttal, mert minden gyakorlatot és edzésmunkát el tudtam végezni. Nem kötötte ki az orvosom, hogy ilyen-olyan edzést nem csinálhatok, inkább figyelnem kellett magamra, erre a rohamszerű állapotra, és hogy vegyek be még rá gyógyszert. Nem volt könnyű, mert tudat alatt mindig féltem, mikor kezdi el a szívem a tachycardiát, például verseny közben, mert az ezutáni mellkasi fájdalomtól voltam rosszul nagyon. Pszichésen gátolt engem jobban, a félelem miatt. Nyilván nagyon figyeltem magamra edzések közben, Zoli bácsi is és mindig mondta, hogy rögtön szóljak, ha baj van. Három évig szedtem rá gyógyszert, utána átestem egy katéteres abláción (eltávolítás-szerk.), ami sikeres lett. Azóta tünetmentes vagyok és végig tudtam mellette folytatni a sportot a betegség ellenére is, de azért most is figyelek magamra.

Hogyan élted meg a serdülő kort? A fiatalok egy része ilyenkor komoly változáson megy keresztül, és ezt nem tudják, vagy nem akarják a sporttal összhangba hozni, ezért inkább befejezik a mozgást.

Fhu! Serdülő kor olyan régen volt... Komoly változások jönnek ilyenkor és nekem a sport sokat segített. Változott a testem, akkor elég sok kiló feljött rám, ami nagyon zavart. Sok diétával sikerült leadnom, sőt plusz edzéseket is csináltam a rendes edzések mellett. Amikor serdültem, nekem nem jutott eszembe, hogy én abba hagyjam a mozgást vagy a sportot. Szomorú, hogy sok fiatal tehetséges gyerek befejezi ilyenkor, mert úgy vannak vele, hogy "minek csinálni" és később jönnek rá, mégsem kellett volna otthagyni, és lehet, akkor jön el ez a pillanat, amikor már késő újrakezdeni.

Az eredményeket visszanézve, azok közé tartoztál, akik több versenyszámban is ügyesek voltak. Esetedben jól ment a magasugrás, a távolugrás, de a többpróba csapat oszlopos tagjaként is többször álltál dobogón Lór Annával és Varga Fannival. Volt esetleg kedvenc számod, vagy inkább az vezette a választásodat, hogy melyik szám ment a legjobban?

Az ugró számokat szerettem a legjobban a hétpróbában. Azokban tudtam a legjobban remekelni, de a többi számnál is mindig megtettem mindent, hogy ott is jól teljesítsek. Szerettem a lányokkal nagyon csapatban indulni, imádtam azokat a versenyeket és annak a hangulatát. Szép emléknek marad meg nekem.

Az elmúlt pár év során mondhatjuk, hogy szépen kikerekedett az életed, hiszen megtaláltad a hivatásod, a szerelmed, és a hobbidban is csúcsra értél és elképesztő formában vagy. Te is így érzed? Most minden a helyén van?

Imádom a munkám nagyon! Két hivatást is csinálhatok egyszerre, ami az egészségügy és a katonaság. Életem legszebb és legboldogabb időszakait élem Szerelmemmel, aki most már a férjem és ő is nagyon sokat segít, támogat a sportban is. Az utóbbi két évben rengeteget fejlődtem a hármasugrásban és jöttek az eredmények, amiket alig tudtam elhinni. Úgy érzem, hogy formában vagyok és addig szeretném folytatni, ameddig csak bírom. Szép kerek az életem. 

Villám kérdések:

•  mi a kedvenc színed? Fekete
•  mi a kedvenc ételed? Palacsinta
• mi a kedvenc italod? Canada dry
• kedvenc márka? Nike
• milyen csapatsportban tudnád elképzelni magad? kosárlabda
• ha tehetnéd, melyik sportoló bőrébe bújnál egy napra? Nafissatou Thiam hétpróbázó
• mozi vagy színház? Mindkettőt nagyon szeretem, de a mozit választanám elsőnek
• kedvenc zene? Labrinth: Something's got to give, de rengeteg kedvencem van
• mit olvastál legutóbb? Jelenleg olvasom Jonas Jonassontól A száz éves ember aki kimászott az ablakon és eltűnt. Fergeteges! Ajánlom mindenkinek!
• kedvenc film? Életre valók és a Moulin Rouge

Köszönjük szépen Virág, és sok boldogságot kívánunk a jövőben is!

Köszönöm.