"Úgy érzem, hogy ez még nem a maximum."

Befejeződött a 2020-as szabadtéri szezon a KARC számára is, ennek apropóján kérdeztük ifjú atlétáinkat. Ma Kovács Nórával beszélgettünk. Azért esett a választásunk Nórira, mert igazi példája annak, hogy a befektetett munka meghozza gyümölcsét. A Bolyai János Gimnázium 16 éves német szakos tanulója, aki idén 8 versenyszámban is jeleskedett.

A Covid járvány meglehetősen fejtetőre állította a hazai és nemzetközi sportéletet is, ennek köszönhetően nagyon besűrűsödtek a versenyek az őszre, te viszont annál parádésabban oldottad meg az egyes hétvégéket. Volt kedvenc pillanatod, versenyed, amit szívesen kiemelnél?

Egész évben az idei ifjúsági többpróba versenyt vártam a legjobban, így amikor a második nap után kialakult a végleges eredmény, nagyon örültem a negyedik helynek. Viszont számomra a legjobb pillanat a liga döntőben hármasugrásban szerzett ezüstérmemhez fűződik.

Gyakorlatilag 2 hónapon át szinte minden hétvégén utaztatok Budapestre vagy Székesfehérvárra. hogyan tudtad összeegyeztetni a sulival?

Őszintén szólva nehezebben, mint gondoltam. Az idei évben plusz egy tantárgyam lett, és a nyelvvizsga megszerzésére is nagyobb hangsúlyt fektetünk. A versenyek többsége 2 napos volt, ezért hétvégén semmi időm nem jutott a tanulásra. Ezenkívül sokkal fáradtabb voltam és nem tudtam teljes mértékben koncentrálni az iskolai feladatokra.

Ha valaki rád néz, akkor nem egy kifejezettem erős alkatot lát, ennek ellenére októberben talán az egyik legnehezebb versenyszámban, az ifjúsági női hétpróbában negyedik helyezett lettél. Mesélnél nekünk kicsit, hogyan jutottál el idáig?

Csak pár éve kezdtünk el az edzőmmel, Adamik Zoltánnal a többpróbára készülni, mivel nem volt olyan igazán kiemelkedő számom. A tavalyi évben is már az első nyolcban végeztem. Már az elején nagyon tetszett, hogy nem kifejezetten egy dolgot csinálok és nem csak egy dologban kell jónak lenni. Az előző években viszont én még csak 5 próbában indultam. Ebben az évben első éves ifi vagyok, ezért ez volt életem első hétpróbája. Az ötpróbában többnyire a nekem kedvező számok szerepeltek. Idén a 2 plusz szám a súlylökés és a 200 m. Az alkatomból adódóan a súlylökés nem igazán tartozik a húzó számaim közé. Az idei fedettpályás eredményem is bizakodásra adott okot, hogy talán ősszel is érhetek el hasonló helyezést, hiszen ott 5. helyezett lettem. Ezt követően sajnos a vírusnak "köszönhetően" nem tudtunk a megszokott módon edzeni - pl. technikai edzésre nem volt lehetőség -, és nem lehetett tudni, hogy mi lesz a versenyekkel, megtartják-e azokat, ha igen, milyen körülmények között, vagy törlésre, halasztásra kerülnek. Augusztus végétől csak a többpróbára koncentráltunk az edzéseken. A verseny előtti időszakban nem igazán mentek úgy az edzések, ahogy szerettem volna, kissé szomorú is voltam. Az edzőm az ilyen edzések után mindig azt mondta, hogy legyek türelmes önmagammal szemben, és hogy a versenyre össze fogom tudni rakni fejben és mozgásban is mindazt, amit kell. A verseny első napját az ötödik helyen zártam, a második napra többnyire a húzó számaim maradtak, amivel még egy helyet csúsztam előre. Az egész verseny ideje alatt rengeteg motivációt kaptam az edzős- és csapattársaimtól, ami még inkább arra ösztönzött, hogy a legjobbat tudjam nyújtani.

A szezon másik nagy meglepetése, hogy az ifjúsági liga döntőben a második helyen végeztél hármasugrásban. Hogy jött a nyolcadik szám a képbe?

Igen, ez számomra is eléggé meglepő volt, hiszen erre egyáltalán nem számítottam. A liga döntő előtt csak egyszer indultam hármasugrásban versenyen, és még az is kérdéses volt, hogy bejutok-e a döntőbe. A hármasugrás úgy indult, hogy másik két edzőtársam, akik szintén próbáznak, egyik edzésen hármast ugrottak, és megkérdeztem Zoli bácsit, hogy én is beállhatnék-e kipróbálni. Az edzőm látott bennem fantáziát, és a következő versenyre már be is nevezett. Rendkívül élveztem ezt a mozgást, ami valószínűleg látszott is rajtam. A ligadöntőben a döntő ugrások előtt már a második helyen álltam, ami akkor még nem is igazán tudatosult bennem. Csak később éreztem át az elért eredmény jelentőségét. Remélem, jövőre még jobb eredményt tudok elérni.

Hogyan összegeznéd a 2020-as évet, milyen érzésekkel zárod a szezont?

Összeségében jó érzéssel és boldogan. Nagyon örülök az eredményeimnek, egyéniben és csapatban is egyaránt sok jó helyezést tudhatok a hátam mögött. Azonban úgy érzem, hogy ez még nem a maximum, és hogy minden számban van hová fejlődni.

Jövőre már a korosztályodban az idősebbek közé tartozol majd. Mit vársz magadtól a következő idényben?

Szeretném minél több egyéni csúcsomat megjavítani, és minél többször felállni a dobogóra.